Rólam

Én is végigjártam azt az utat, ahonnan most indulnál.

Gyerekként nem voltam sportos.
Sokszor éreztem magam ügyetlennek, lassúnak, nem elégnek.
Később a mozgás évtizedekig küzdelem volt: kipróbáltam mindent, de valami mindig hiányzott. A stabilitás, az önmagamhoz való kapcsolódás, a jelenlét.

Aztán rájöttem: nem az erőfeszítéssel volt a gond.
Hanem azzal, hogy nem értettem a testem nyelvét.

A testem lett az iránytűm.

Megtanultam lassítani, figyelni, mélyizomból és légzésből építkezni.
Közben megtapasztaltam, hogy a test hogyan tart meg nehéz időszakokban, és hogyan képes gyógyítani akkor is, amikor a gondolatok már nem bírják.

Ebből az újból született a Solunara tér:
egy lassú, figyelmes, stabilizáló megközelítés, amely visszavisz a saját erődhöz.

Azért dolgozom, hogy másoknak ne kelljen egyedül végigmenni ezen az úton.

Hogy legyen egy helyük, ahol elég, ha csak vannak.
Ahol a test nem feladat, hanem otthon.
Ahol a stabilitás nem teljesítményből születik, hanem figyelemből.